A segédpüspök atya elmondta, hogy a IV. század elejétől kezdődően lett ez a nap liturgikus ünneppé és szokása elterjedt előbb keleten, majd nyugaton. A keresztények körében 312–325 között kezdett terjedni, mint Jézus Krisztus megkeresztelésének, a kánai menyegzőnek és a Háromkirályok látogatásának ünnepe. A római egyház szertartásai szerint ezen a napon vizet és tömjént szenteltek. A víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés is.

Az ünnep görög neve – epifánia, megjelenés – utal arra, hogy Isten megjelenik dicsőségében. Vízkereszt ünnepe emlékeztet tehát arra, hogy Jézus Krisztusban Isten emberként jelent meg, eljött közénk és elhozta nekünk az üdvösséget.

Vízkeresztkor Jézus három megjelenésére emlékezünk, fejtette ki a segédpüspök. A keleti egyházakban sokáig egyet jelentett a születés és az epifánia ünnepe. Jézus születése által Isten megjelent a világban. A napkeleti bölcsek által a pogányokhoz is eljutott a Megváltó születésének örömhíre. Máté evangéliuma (Mt 2,1-12) szerint a háromkirályok a betlehemi csillag által vezéreltetve érkeztek keletről Judeába, hogy az újszülött kis Jézusnak kifejezzék hódolatukat: aranyat ajándékoztak a Királynak, tömjént az Istennek és mirhát az Embernek. Az evangélium mágusnak nevezi őket, viszont nevüket nem említi. A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. századtól említik a nevüket: Caspar, Melchior, Balthasar - azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

A vízkereszt második evangéliumi története (Mt 3,13-17) szerint Jézus elment a Jordán folyóhoz. Keresztelő Szent János megkeresztelte őt és Jézus ettől kezdve tanítani kezdett.

Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzőn, édesanyja kérésére, az elfogyott bor pótlására első csodatételeként a vizet borrá változtatta (Jn 2,1-12). Jézus első csodájával a kánai menyegzőn kinyilvánította isteni erejét. Ebben a csodában Isten megmutatja dicsőségét, hogy az embernek segíteni akar, meg akarja menteni és végül meg akarja váltani őt.

Varga Lajos szentbeszéde végén kiemelte: a szentmisében hódolunk az Atyaisten előtt, ezért a bor felajánlása mellé tegyük oda az életünk felajánlását és legyünk annak tudatában, hogy az Egyszülött Fiú legnagyobb áldozata Önmaga feláldozása volt. Emlékezzünk arra, hogy az önátadás a legnagyobb hódolat a Jóistennek.

A szentmise befejezésekor segédpüspök atya a vízkeresztkor kezdődő házszentelési szép szokásról beszélt - amely szertartás során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; valamint megáldja a benne lakókat, dolgozókat – és hirdette a híveknek, hogy jelezzék, ha szeretnének házszentelési szertartást kérni otthonaikba.

A szentmisén zenei szolgálattal közreműködött a székesegyház Szent Cecília kórusa.

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye